Ha egy lövésünk van, akkor az legyen Stuhleck. Itt minden adott egy jó és biztonságos családi síelésre, osztrák minőségben, úgy, hogy még Budapestről is csak 3,5 órát kell autóznunk, ami gyerekekkel nagy áldás.

Az autópályától mindössze 2 percre található az 1-es parkoló, így – attól függően, milyen gyorsan találunk helyet az autónknak, és húzunk bakancsot – negyed órával azután, hogy megláttuk a megfelelő lehajtót a sztrádán, már síliften ülhetünk. Ide nem jön le egy pálya sem, úgyhogy ha ide parkolunk, felvonóval kell zárni a napot. Nem kell feltétlenül itt hagyni az autót, mert egy kacskaringós szerpentinen egészen az egyes pálya közepéig fel lehet hajtani, ami lélektanilag egész kellemes, hiszen rögtön egy sorban állás nélküli bemelegítő csúszással lehet kezdeni a napot.

Napijegy 41 euro, ezért 40 km pályát síelhetünk be, a leghosszabb szakasz 5 km. A hó-biztonságot és a hosszú szezont 260 hóágyú garantálja. Szülői szemmel talán az egyik legfontosabb adat Stuhleckről, hogy 2016 volt a hatodik olyan év, amikor egymás után lett Ausztria legbiztonságosabb síterepe, ami annyit tesz, hogy statisztikailag itt történik a legkevesebb síbaleset. A teljesen kezdő gyerekeket is már a második nap felviszik az oktatók a csúcsra, mert tudják, hogy biztonságban le lehet onnan jönni. Mint általában Ausztria felénk eső részén, Stuhlecken sincs fekete pálya, a többi pedig kellően széles és ritkán keresztezik egymást. Magyar oktatók egyébként a teljes szezonban dolgoznak, a soproni csapatot az 5-ös parkolóban lehet megtalálni.

6 éve készült el az a két 6 személyes lift, amelyek két új pálya és a Panoráma étterem megnyitását tették lehetővé. A közelmúlt fejlesztése az az online kamerarendszer, amellyel a síterep több pontján is készíthetünk fotót magunkról, amit aztán a bérletünk kódjának megadásával bármikor letölthetünk. (Célszerű már a nap elején elmenteni a telefonunkba a kártya számát, mert a nap végén, amikor minél előbb szeretnénk visszaülni a kocsiba, vagy elsörözni 2 eurós kauciót, könnyű elfelejteni, hogy valamit le kell jegyzetelnünk a síbérletről.) Van videót rögzítő kamera is, ez a 2-es pályával párhuzamosan futó szlalom pályán, ahol könnyű versenyhangulatba kerülni, tekintve, hogy a rajtgépből indulás után a hangszórókból a „közönség” buzdítása, kolompolása hallatszik. Nem csak ez a kisfilm, de a síelésünk összes adata letölthető az online felületről, vagyis teljes statisztikát kapunk arról, hogy hány kilométert, mennyi idő alatt tettünk meg, és eközben milyen magasságokban jártunk. Nem életünk legmagasabb számai lesznek ezek, mégis közkedvelt ezt a Bécstől 100 kilométerre található síterep. Évente 350.000-en látogatják, ebből 18% magyar vendég.

A környéken nem sok látni- és tennivaló akad, ezért a síliftek nem is üzemelnek nyáron. Mindössze az augusztus végi Bergfest alkalmával, amikor az 1700 méteres csúcson lévő Panoráma étterem francia séfjének vezetésével készülnek a szabadban az ínyencségek. A Panorama egyébként a legjobb választás, ha enni szeretnénk, de a többi hütte is hozza a magas osztrák elvárásokat. Talán csak egy vendéglátó egységet nem ajánlanánk, az pedig a 4-es és 1b pálya között található Alpengasthof Eichtbauer, amelynek tulajdonosa a magyar férfi gyorskorcsolya váltó olimpiai döntő futamára kikapcsolta a tévét, így azok a magyarok, akik akkor ott szerették volna végigizgulni a közvetítést, lemaradt hazájuk első téli olimpiai aranyérméről. Rajtuk még a megfélemlített magyar pincérek sem tudtak segíteni. Nos, ezt a helyet érdemes elkerülni, de egyébként vakon meg lehet bízni mindegyikben, és magyar személyzet is dolgozik mindenhol, úgyhogy a rendeléssel sem lesz gond.