Anyja helyett apja voltam
Korcsoport: 18-36 hónap
Buglya Gergely - 2017-09-17

Nem tudtam, mi az a babaúszás, mi zajlik egy kerekítőn, vagy hogy milyen íze van egy ízetlen főzeléknek. Aztán ő elment dolgozni, mi meg elkezdtük közös kalandjainkat – és közben apa lettem.

Az anyáknál valószínűleg kialakul ez már a terhesség alatt, de az apáknál csak később kezdődik. A szülés után a férfi teszi a dolgát, intézi az ügyeket, fogadja a gratulációkat, majd hazaviszi új lakótársát. Miközben igyekszik kivenni részét a gondoskodásából, folyamatosan nézegeti, szagolgatja, forgatja. Mintha azt várná, hogy felfedez egy láthatatlan köldökzsinórt, ami vele is összeköti azt a csöpp lényt. Az ok-okozati összefüggéseken kívül semmit sem ért. Élete legtisztább kapcsolata van körvonalazódóban, mégis olyan számára az egész, mintha egy új sorozatot nézne valamelyik ismeretterjesztő csatornán.

Mert az apaság folyamatosan kúszik be a férfi bőre alá, napról-napra keríti hatalmába, míg végül elér a zsigerekig. Behálózza a lelkét, hatalmába keríti a szívét és nem engedi többé szabadon. Nem volt szerelem, ami ilyen hatással lett volna rá. Igaz nem is volt még olyan ember a világon, aki minden feltétel nélkül így bízott volna benne, aki így itta volna minden szavát, aki ennyire felnézett volna rá és soha nem akarta volna megtörni a férfiasságát… Nincs is nagyobb mázlista annál, aki ebben az időszakban annyi időt tölthet a gyermekével, amennyit csak tud, és ténylegesen megélheti, amint kialakul az, amit kötődésnek nevezünk.


A hétköznapi apukáknak erre nincs lehetőségük. Azokat nevezem így, akik – ellentétben hétvégi sorstársaikkal – a hét összes többi napján is csak időkorlátok közé szorítva láthatják gyereküket. Ők a dolgozó apukák, akik a reggeli készülődés alatt csak futó pillantásokat tudnak vetni édesen reggeliző babájukra, majd munka után hazaesnek a fürdetésre és rögtön el is búcsúznak tőle. Szerencsés vagyok, hogy nekem másként adatott. Minden nap élmény volt: szóról-szóra tanúja lehettem annak, hogy beszélni kezd, lépésről-lépésre láthattam, ahogy elindul.


Az állam szolgálatában álló köztisztviselő és a szabadúszó újságíró gyermekének nem sok kétsége lehet afelől, hogy élete első pár évben kivel lesz többet otthon. Nekem sem volt sok kétségem afelől, hogy simán végzem majd a munkám gyereknövesztés közben. Csakhogy a gyerek nem úgy nő, mint a köröm vagy a haj – őt már akkor is nevelni kell, amikor először feláll a járókában. Utána meg aztán pláne! Nincs hátradőlve dolgozgatás, meccsnézés vagy relaxálás. Amikor ő ébren van, akkor csak ő van. Ilyenkor pedig elég szűkké válik a négy fal, és apa megpróbálja felfedezni a külvilágot. Ez a világ azonban már egészen más mint gyerek nélkül volt.


Olyan meglepő dolgokkal találja szemben magát a gyesen lévő férfi, amiken egy angol abszurd szkeccsben is megrökönyödne. Az egyik ilyen a Labama, ami a – valóságot még csak nem is súroló – hivatalos meghatározás szerint, latin baba-mama tánc. Én a soproni Tündér-fesztiválon keveredtem a színpadon össze-vissza lépdelő, csöppet sem őszinte mosolyú anyukák közelébe, akik gyermekeiket magukra kötözve próbáltak valamiféle villámcsődületet összehozni. Ilyenkor általában hálát adtam a magyar szociális háló vékonyságának azért, hogy a fiam anyja nem azon a színpadon áll, hanem a GYED-időszak után visszakényszerült az íróasztal mögé. Mert ezekből a baba-mama tevékenységekből elég pár alkalom és a kismamák függővé válnak. Még az áramszolgáltatásból történő kizárást is meg merik kockáztatni, de a baba-mama tánc, az intimtorna vagy a szinkron origami havi díjának befizetése nem maradhat el. Aztán a közösségi tudat annyira erőssé válik bennük, mint az oroszlánra támadó sakálokban, és egyszer csak ott állnak a színpadon.


Minket, bébiszitter apukákat ez a veszély nem fenyeget. Nem járunk össze, nem izzadunk egyszerre, nem cserélünk eszmét, ruhát és recepteket egymással. Néha beesünk egy babaúszásra vagy kerekítőre, ahol az anyukák pillantásában az elismeréshez némi irigység is vegyül, mert a legtöbbjük férje valószínűleg sosem fogja játékos úszásoktatásra és ölbeli mondókázásra vinni az ő gyereküket. Pedig mindkét szülőnek kellenének ezek az élmények, mert ezek ízesítik meg a hétköznapokat, és ilyenkor még a meghagyott fűszermentes főzelék sem olyan ízetlen. 


A cikk a Ridikül magazinban jelent meg 2014. őszén


Öt hasznos tanács gyereknevelő apáknak

 

1., Aki igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt (GYES), az jogosult kedvezményes BKK bérlet kiváltására is. Ezzel jelentős összeget spórolhatunk az utazásainkon. (bkk.hu)


2., Ne higgyük, hogy elő tudunk állni jobb pelenkával, mint amit anya szeret. Ha napközben fogy el az utánpótlás, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább kérjünk telefonos segítséget! Különben a kukában végzi majd az egész csomag.


3., A kirándulás ne arról szóljon, hogy nekünk mihez van kedvünk, hanem arról, hogy ő mit élvez, és főleg arról, hogy fejlődjön. A kreatív játékok, a természet, a mozgásfejlesztés mind fontos. A interaktív játszva-oktató eszközöket, tanösvényeket és biztonságos vadlest kínáló Lengyel-Annafürdőn például ez mind megvan egy helyen. (gyulajzrt.hu)


4., Legyen rendszer a hétköznapokban. Nem elég, ha csak anya tartja be a vacsora és lefekvés időpontját. Nekünk is figyelni kell az órát napközben, mert a gyerek akkor lesz kiegyensúlyozott, ha napközben is adott időpontokban eszik, alszik.


5.,Csináljunk valami meglepetést anyának, lehet az egy csokor mezei virág szedése vagy egy vacsora elkészítése, a lényeg, hogy együtt csináljuk!